Tárt kapukkal várt a suli,
s úgy emlékszem, meglehet,
érkezésünk örömére
néhány aprót csengetett.
Tudjuk, ez a tudás vára,
s mi vagyunk a hercegek,
meg a hercegkisasszonyok,
ám a dolgunk rengeteg;
napról napra idejárunk,
izgatottan érkezünk…
ha tudnátok, mennyi tudást
cipel mindig két kezünk!
Ámde vannak jó tündérek,
akik várnak – így szokás.
Tanítónak hívja őket
tudod, minden iskolás.
Ők tömik a kobakunkat
– van itt tudás temérdek –
és ha néha arra kérnek,
leírjuk az egészet.
Osztunk, szorzunk, s pihenésképp
olvasunk egy szép mesét,
a környezet és a matek
pedig jól megy réges-rég.
Tanítóink fáradoztak
egész évben eleget,
míg tudással töltögették
szorgosan a fejeket.
Köszönjük, hogy féltő gonddal
egyengették léptünket,
kívánjuk, hogy legyen boldog
számukra e szép ünnep!
(2011. június 5.)