Tavaly télen két cinke,
széncinke és kék cinke
– mind a kettő szép cinke –
szállt az ablakomba.
Egyik fején szénsapka,
másik fején kék sapka,
így ültek az ablakba –
de örültem nékik!
Kaptak diót, tökmagot,
mind a kettő jóllakott.
Azt se mondták, jónapot,
s máris elrepültek.
Január és február
éhes télen a madár,
mindennap eljöttek már
ebédelni hozzám.
Megvan még az ablakom,
van dióm és van magom,
jövőre is kirakom –
visszavárom őket!