Nyújtózkodik a kútágas,
tetején ül egy csóka…
vizet inna a vödörből,
ha az lyukas nem volna.
Ám a vödör csupa rozsda,
lyuk tátong az oldalán…
szétrágta az idő foga,
nem hoz fel több vizet már.
Sírni kezd a sötét égbolt,
sokasodik a tócsa,
s leszállva a kútágasról,
nagyot iszik a csóka.