Hullnak a cseppek,
csöpp! – cseperegnek,
ablaka mellett
búsul a gyermek.
Menne játszani,
hintát hajtani,
labdát rúgni a
zöldfövű réten –
menne, de nem lehet,
folynak az ereszek,
fekete fellegek
úsznak az égen.
Csepp, csepp, csepereg,
búsul a gyermek.
Palkó jön haza,
vállán a táska,
benne a sok-sok
szép ceruzája.
– Rajzolj, öcsikém –
mondja, s a gyermek
rajzol egy óriás,
zöldfüvű kertet.
Hintát, homokot,
mindent rajzol:
kis gyereket, hogy
labdát hajszol,
nagy gyereket, hogy
kúszik a fára,
copfos lányt, hogy a
száját tátja…
Hullnak a cseppek,
csöpp! – cseperegnek,
idebenn csöndben
telnek a percek –
kinn nagy fellegek
úsznak az égen,
s idebenn szépen
játszik a gyermek.