Éppen esni kezd a hó,
a téli szél sziszeg,
és fagy terjed szerteszét,
mindenhol zord hideg.

Mindent belep a hó már,
a bokrok és a fák,
a hegyek és a völgyek
kapnak fehér ruhát.

A téli dermedésben
elpihen a világ,
most a fehérség játszik
álmos szimfóniát.

A kéményekből füst száll,
szürke kis árny-csodák,
szétfolynak a magasban,
a hóesésen át.

Hüppög, mormog a város
és a falu dohog;
a tél egy mélyet sóhajt,
majd továbbcsámborog.