Süvölt a zivatara felhős ég alatt,a tél iker fia,eső és hó szakad. Kietlen pusztaság ez, amelyben lakunk;nincs egy bokor se, holmeghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg,az éhség ott belül,e kettős üldözőnkkinoz kegyetlenül; s amott a harmadik;a töltött fegyverek.A fehér hóra lepiros vérünk csepeg. Fázunk és éhezünk,s átlőve oldalunk,részünk minden nyomor…De szabadok vagyunk! Hallgasd meg!