Hajdanában, réges – régen, olyan régen, hogy már az idejét sem tudja senki, élt egyszer egy szegény asszony. Csak egyetlen gyermeke volt, egy aprócska, vékony csontú kislány, akit Fecskének becézett. Ez a kislány örökösen dalolt, nótázott. Hiába szólt rá az anyja többször is: – Elég legyen már, kis Fecske! Hagyd abba! Fáradt vagyok, pihenni szeretnék!… Mese a fecskéről (román népmese) olvasásának folytatása