Egy vén fenyőfa, sok tűlevelével, fent borzonkodván a Bakony hegyében: nagy sóhajtást tesz, mert hó lepi ágát, rázza magáról jeges ispilángját. Ó, nagy természet, viharaid tépnek… Én nyögöm búvát a zimankós télnek, százszor jobb volna, ha betelne vágyam: állnom ragyogva, öröm csarnokában! Mert ha én egyszer választott lennék, a téli zöldet bennem ünnepelnék, s ága… Jankovich Ferenc: Egy fenyőfa álma olvasásának folytatása