A nap az égen hunyni ment,
árnyékba bújt a tarka kert.
Magára húzott hűs avart,
bogarat, lepkét eltakart.

Ugrott a huncut gesztenye,
a kosaramba ült bele.
Aztán a dión volt a sor,
sötét pincébe bújt a bor.

A vakond elásta magát,
kaptárba tért a méhcsalád.
A jó kis pók meg színezüst
fonálon gyorsan elröpült.

Tücsök nem szól a fű között,
kemencelyukba költözött.
S mire a nap kikandikált,
egy szál virágot sem talált.