Guszti, a giliszta
új kalandra vágyott,
fel akarta fedezni
a híres nagyvilágot.

Kimászott a földből,
hívta őt a túra,
merészen kicsusszant
a forgalmas útra.

Milyen jó is lenne
magas hegyet mászni,
tengerparti fövenyen
lazán dagonyázni,
lombos erdő mélyén
virágot szaglászni,
csigával, szöcskével
vígan barangolni!

Jaj, Guszti giliszta,
ó, te szegény pára,
hát nem gondoltál a
nyüzsgő nagyvilágra?

Sokan járnak erre,
kemény cipőtalpak
el is taposhatnak,
kocsi kerekei
ki is lapíthatnak,
éles madárcsőrök
fel is apríthatnak!
Mi lesz veled akkor?
Vége a kalandnak!

Hamar el is fáradt
Guszti, a giliszta,
megroppant a háta,
kiszáradt a torka,
a porhanyós talajba
bizony vágyott vissza!