Hazafelé siklanak már a gólyák,az ég végtelen tengerén dagadó vitorlafelhőklobogó ékszereiként emelkednekmind feljebb, s lebegő árnyakkéntúsznak a légben egyre közelebb s közelebb,maguk mögött hagyva sivatagot, pusztát,ragadozó vicsorgók hadát,tomboló vad viharokat,háborgó hullámtajtékokat,tollaik közt hordozzák a tavasz üzenetét,s fészkükbe szövik a hűségs a remény üde leheletét.