Két kis pajkos medvegyerek,
brimme-brumma brumm,
unták már a hosszú telet,
brimme-brumma brumm.

Kikémleltek az odúból, 
brimme-brumma brumm,
odakint mily idő lehet,
brimme-brumma brumm.

Mosolygott már a napocska,
brimme-brumma brumm,
a bocsokat csalogatta,
brimme-brumma brumm.

Kiszaladtak egy-kettőre,
brimme-brumma brumm,
boldog volt a világ tőle,
brimme-brumma brumm.

Ám az árnyék ijesztő volt,
brimme-brumma brumm,
az egyikük visszaszaladt,
brimme-brumma brumm.

De a másik nem ijedt meg,
brimme-brumma brumm,
a nézőknek integetett,
brimme-brumma brumm.

Kint is maradt, játszadozott,
brimme-brumma brumm, 
közönségtől tapsot kapott, 
brimme-brumma brumm.

A tudósok tanakodtak,
brimme-brumma brumm,
milyen időt jósoljanak,
brimme-brumma brumm.

Ha az egyik visszaszaladt,
brimme-brumma brumm,
de a másik meg kint maradt,
brimme-brumma brumm,

akkor bizony nem lehet más,
brimme-brumma brumm,
változékony időjárás,
brimme-brumma brumm.

Megnyugodott így a világ,
brimme-brumma brumm,
kiváló az időjóslás,
brimme-brumma brumm!