Szól a szél: – Hát jöjj velem
csillagszórós éjjelen!
Én játszom a lombokon,
te csúszkálsz a dombokon.
A hóember válaszol:
– Látsz tollat a hátamon?
Ezt a rétet szeretem,
itt a legjobb énnekem.
Hiába hívsz, nem megyek,
sötétek a fellegek.
Véled sosem szaladok,
hiába csalsz, maradok!
Egy lépést sem mozdulok,
még csak meg se’ moccanok.
Lábam fagytól nehezül:
szaladgálj csak egyedül!