Az erdei tisztáson gyülekeztek a nyulak. Kisebbek, nagyobbak, fiatalabbak, öregebbek, de mind azzal a szándékkal jöttek össze, hogy megbeszéljék a húsvéti teendőket
Nyúl mama is kivezényelte kis családját, mert a legfiatalabb nyuszigyerekek még nem is éltek meg húsvétot, így nem tudták, milyen feladat vár rájuk.
A legöregebb, legtapasztaltabb jelenlévő, Nyúl apó figyelmet kért, mire a zajongó ifjúság elhallgatott, és minden szem középre irányult, ahol apó beszélni kezdett.
– A húsvét a mi legfontosabb ünnepünk. A szokásos hétköznapi teendőink mellett, most feladatunk besegíteni az embereknek, akik tőlünk várják, hogy minél szebb, érdekesebb, emlékezetesebb legyen ez a két nap – húsvét vasárnapja és a húsvét hétfő -, főként a gyerekek számára. – A feladatunk komoly és felelősségteljes. Biztosan ismeritek a mondókát, hogy:

Nyuszi ül a fűben,
ülve szundikálva,
nyuszi talán beteg vagy,
hogy már nem is ugorhatsz?
Nyuszi hopp, nyuszi hopp,
máris egyet megfogott.

– Hát most szundikálni nem szabad, és remélem, nem is beteg közületek senki, mert munka vár mindnyájunkra. – Ülni viszont lehet, a munka „ülőmunka” lesz. – Mivel festegetni kell, azért kérlek, „ne is ugráljatok”, mert kidől a festék, és elrontjátok a tojások díszítését.
Azután Nyúl apó így folytatta.
– Mint az az elmondottakból bizonyára kiderült, tojást fogunk festeni. Sokat, és minél színesebbeket, minél szebbeket, hogy megörvendeztessük vele a gyerekeket. – A tojások beszerzéséről Tyúk anyó révén már gondoskodtam, így most rögtön meg is kapja mindenki azt a mennyiséget, amit meg kell festenie. – A tojások átvétele után, menjetek oda festékes dobozokhoz, válogassatok közülük. Azután lássatok munkához, és akár versenghettek is, ki tud szebb mintát kitalálni és azt megfesteni a tojáson. – Kezdhetitek az ötletelést, és a tojások díszítését.
És a munka elkezdődött…
A kis és nagy nyuszik örömmel fogtak a dologhoz, amely megmozgatta a fantáziájukat. A festés révén megmutathatták egymásnak, kinek milyen fejlett a szépérzéke, milyen ügyes az ecsetet fogó kis mancsa, egyidejűleg ötletelhettek is. Minden nyuszi más és más mintát álmodott meg a tojásra.
A nap végére – mert az idő sürgetett, már szombat volt, és a tojásokat még ki is kellett szállítani a kertekbe, a bokrok aljába -, mindnyájan elkészültek a festéssel.
Akkor kiállították a díszes tojásokat. Óvatosan persze, hogy össze ne törjenek, az erdei tisztás közepére hordták őket, hogy mindenki megszemlélhesse azokat.
A puha, zöld gyepen ezernyi tojás díszelgett. A szebbnél szebb tojások gyönyörködtették a szemet.
Nyúl apó végigsétált a tojáshalmok mentén, és mindegyik készítőhöz, kis festőhöz volt egy-egy dicsérő szava.
A legjobban azonban akkor lepődött meg, amikor az egyik kis nyuszi átnyújtott neki egy személyre szóló ajándéktojást, amelyre – ha hiszitek, ha nem -, Nyúl apó arcképe volt felismerhetően ráfestve.
Ezen aztán jót mulattak, és persze a nagy dicséret se maradt el az ajándéktojás festőjének, úgyhogy igazán jó hangulatban készülődtek az ünnepre.
Húsvétkor a gyerekek is ugyanezt a jó hangulatot és örömöt érezték, amikor a bokrok alatt, hosszas keresgélés után, ráleltek a nyuszik által ügyesen elrejtett, szebbnél szebbre festett hímestojásokra.