Tapsifüles, kicsi nyuszi,
erdő szélén bandukol.
Nyúl anyóka várja haza
bokrok alján valahol.
Szeleburdi fiacskája
elkóborolt. Hol lehet?
Holnapután húsvét lesz már –
várja őket sok gyerek.
Kétszáz tojást megfesteni
bizony nem kevés idő.
Este van már, s nem ért haza.
Hol van ez a lókötő?
Tölgyfa csúcsán bagoly huhog:
– Ne morgolódj, Nyúl mama!
Bizonyára megéhezik,
s hazahozza a hasa.
Igaza lett Bagoly úrnak.
Mire sötét este lett,
korgó hassal haza is ért
a csavargó nyúlgyerek.
Másnap aztán sürgölődött –
kosarat font szaporán.
Nem egyedül – segített még
két takaros nyuszilány.
Tapsifüles vígan nyüzsög,
csillog a két nyusziszem.
– Este hatra elkészülünk.
Legalábbis úgy hiszem.
Nyúl anyóka boldog most már,
nem marad el a húsvét.
Sokasodnak a tojások,
nem is kell több, csak húsz még.
– Büszke lehet a fiára! –
huhogta a vén bagoly.
– Ilyen csodás tojásokat
nem is láttam még sehol.