Hogy elszálltál idén, nyár!
Merengek pár perce már
ágyam szélén ücsörögve,
kezemben kifli, és bögre…
Pont, ahogyan egész nyáron.
Olyan már, akár egy álom…
Esténként a nagypapával
kiültünk a kertbe,
vajas kiflit mártogattunk
langyos, cukros tejbe.
Csak szúnyogok zümmögése
törte meg a csendet,
de nagyapót nem zavarta,
nem csapott nagy rendet.
Olykor elvitt, le a tóhoz,
sikló s varangy lesre,
vagy gombát szedtünk az erdőben
vargánya levesbe.
Máskor hosszú nádból
szép furulyát faragott,
s ha netán elvesztettem,
nem mutatott haragot.
Nos, megérted ugyebár,
miért is fáj, drága nyár,
hogy…hopp, anyu már kiabál,
szaladok, a suli vár!!!