Alszik erdő és a rét,
alszik minden régen,
csak te vagy még kicsikém,
csak te vagy még ébren.
Mondtam mesét számtalant,
dalt is énekeltem,
mégsem alszol, így kérlelsz
– Anyu mesélj nékem.
Újra kezdem a mesét,
és mikor elvétem,
kijavítod, s elmondod
ahogy én meséltem.
Hogyha elnyom az álom,
már azonnal hallom:
– Anyu kérlek mondd tovább,
hiszen még nem alszom.
Álmos vagyok, aludjunk
rimánkodom néked,
de te egyre könyörögsz:
– Csak még egyet kérek.
Te találod ki anyu
a legszebb meséket,
csak még egyet szeretnék,
azt a csodaszépet.
Melyik volt a csodaszép
de jó volna tudni,
és így éjfél körül, már
végre elaludni.
Fátyolfelhőn tündérek,
törpék jönnek értem,
elalszom, és a mesét
te mondod már nékem.