–       Vigyázz, most én jövök! – kiáltott Fecó a húgára, Cin-Cinre, és egy nagyot szaltózott a levegőben, a trambulin falánál is magasabbra repülve.
–       Most én! – lelkendezett Cin-Cin. Lendületet vett, de a hátára esett, ráadásul a farka becsípődött a védőhálóba, és visítani kezdett.
–       Mondtam, hogy kicsi vagy még ehhez! – teremtette le a bátyja.
Fürge, az elsős kisegér az ablakból figyelte testvéreit.
–       Én is ki akarok menni játszani! – nyafogta panaszosan.
–       Előbb meg kell csinálnod a leckét! Mindjárt kezdődik a távórád, addigra készen kell lenned! – válaszolta határozottan az anyukája.
–       De már megírtam a sajt-lyuk sorozatot! – alkudozott Fürge.
–       Igen, de az olvasás még hátra van. No, láss hozzá!
–       E-gér a la-bi-rin-tus-ban. – szótagolta a címet Fürge. – Anya, mi az a labirintus?
–       Útvesztő. Belemégy, szaladgálsz benne erre-arra, és örülhetsz, ha kitalálsz belőle.
–       Hú, az izgalmas lehet! – válaszolta Fürge, és elképzelte, milyen jó lenne kipróbálni.
A labirintus bejárata egyenes szakaszban folytatódott, majd jobbra kanyarodott.
–       Ez egyszerű! – gondolta Fürge. – Megjegyzem, merre megyek, és majd arra vissza is találok!
Az út azonban kétfelé vált. Fürge balra vette az irányt. Ment egy darabig előre, aztán forduló következett, majd egy kanyar jobbra és … ! Zsákutca! Az útnak nem volt folytatása! Visszafordult.
–       Merről is jöttem? – tűnődött.
Visszafutott a kanyargós úton, de megint zsákutcába jutott. Izgatottan szaladgált jobbra, balra, míg egyszer csak egy tisztásra ért, amelynek közepén egy nagy sajt-vár állt. Bemászott az egyik lyukába. Finom illat lengte körül, és elvarázsolta a sajt sárga színe.
–       Milyen gyönyörű hely! – nézett körül ámulva. – Vajon hová vezet ez a csatorna?
Felkapaszkodott egy szélesebb csarnokba, ahonnan szűkebb nyílások ágaztak szerteszét. De bármelyiken indult el, újabbnál újabb lehetőségek nyíltak előtte. Végül már azt sem tudta, merre van, a feje is beleszédült az átláthatatlan helyzetbe.
–       Ennek sosem lesz vége!  – gondolta Fürge dühösen, és komoly lépésre szánta el magát.
-Labirintus ide-vagy oda, egyszerűen kirágom magam belőle!
Így is tett. Elkezdte rágni a sajtot belülről. Eleinte még ízlett is neki, hanem amint tele lett a pocakja, egyre nehezebben ment le a falat. Végül már akkora lett a hasa, mint egy ping-pong labda, és beszorult az egyik lyukba. Se le, se föl! Már majdnem kétségbe esett, amikor észrevette, hogy felülről világosság dereng. Maradék erejével kirágta a fölötte lévő réteget, és kituszkolta magát a felszínre.
– Végre! – sóhajtott megkönnyebbülten, de ekkor egy sötét felhőt látott tornyosulni maga fölött. Felnézett, és EGEREK URA! Mit látott? Durcás kandúr tátotta felé a száját, tűhegyes fogaival!
– SEGÍTSÉG! – sikította rémülten Fürge.
– Mi a baj kisfiam? – sietett hozzá anyukája. – Tán csak nem aludtál el a könyv fölött? Ideje felébredned, mert kezdődik az órád!
Azzal bekapcsolta a számítógépet, és megjelent rajta a tanító néni mosolygós arca.