– Csöndet! – rivallt testvéreire Fecó – kezdődik az táv-órám!
Fürgének és Cin-Cinnek se kellett több! Odaálltak Fecó mögé, vicces pofákat vágtak, rezegtették egérorrukat, és szamárfület mutogattak a háta mögött.
– Nyomás a szobátokba! – terelte el a kicsiket egérmama.
A képernyőn feltűnt Cilike tanár néni, és kezdetét vette a biológia óra: „Hogyan védekezzünk a fertőző járványok ellen?”
– Mossátok meg szappannal mind a négy lábatokat, és húzzatok mindegyikre gumikesztyűt! – magyarázta a tanár néni.
– Kesztyűt a lábainkra? – tűnődött Fecó, de a tanár néni már folytatta is tovább.
– Az orrotok elé kössetek szájmaszkot! Máris! Egy-kettő!– parancsolta, és közel hajolt a képernyőhöz, hogy jobban lássa tanítványait.
– Anya! A hosszú egérorrunkra, hogy kössünk szájmaszkot?
– Megoldjuk! – nyugtatta meg anyukája. Előkereste a szilveszteri papírtrombitát, és ráhúzta Fecó orrára.
– De így dudálok, ha kifújom a levegőt! – aggódott Fecó.
– Tartsd bent, amíg online vagy! – javasolta anyukája.
– Tökéletes! – nyugtázta a tanár néni. – Addig ki ne menjetek a lakásból, amíg erre engedélyt nem adok! – mondta erélyesen, és eltűnt a képernyőről.
Történelem órán X. Henrik egérkirályról tanultak, aki Éles Karom császár macska-serege ellen vívott győztes csatát. A harc egy hatalmas kerek sajt birtoklásáért folyt. Fecó megállapította, hogy ezért a nemes eszméért ő is harcba szállna!
Testnevelés órán Bukfenc tanár úr elmagyarázta a gyakorlatokat, amelyekhez a lakást át kellett rendezni. A székeket felpakolták az asztalra, a szőnyegeket a szekrény tetejére, a padlóra akadályokat raktak, és kezdődhetett a torna.  A felfordulásra megjelent a két kisebb testvér is, Fürge, és Cin-Cin.
– Ez jó buli lesz! – kiáltották, és bevetették magukat a játékba. Az első feladat szerint végig kellett cikázni a lerakott akadályok között, majd a végén elhelyezett egérfogóból ki kellett csempészni a darab sajtot. A két egérfiú ügyesen megoldotta a feladatot, de Cin-Cin, aki még csak óvodás volt, becsípte a bajuszát. Lett is nagy sikítozás! Egérmama gyorsan kiszabadította kislányát, akinek az ijedségen kívül más baja nem esett. Ezután összetett gyakorlat következett. Nekifutásból fel kellett ugrani a kanapéra, egy szaltóval elkapni a csillárt, farokkal megkapaszkodni rajta, fejjel lefelé lógva hintázni, majd egy nagy lendülettel átugrani a szekrény tetejére, onnan a képkereten át vissza a kanapéra. Mindezt időre! Itt mindenkinek lett sikerélménye, mert Fecó a szaltózásban volt a legjobb, Fürge a farok csimpaszkodásban, Cin-Cin pedig a legügyesebben szaladt végig a képkereten.
– Ez nagyon jó volt! – lelkendezett Fürge. – Bárcsak én is felsős lehetnék már!
– Még néhány év, és te is az leszel. – biztatta anyukája.
– De akkor is lesz még karantén iskola? – nézett gombszemével érdeklődően Fürge.
– Reméljük akkor már nem. De ne aggódj, az igazi iskola legalább ilyen izgalmas lesz.
– Még jobb! – nyugtázta Fecó. – Már alig várom, hogy találkozhassam a barátaimmal!