Őszi szél fut át a völgyön,
lám, a part is hallgatag!
Kéreg alatt már a pöttöm
katicák is alszanak.
Szél süvölt a hegygerincen,
elbújt rég a lepkenép,
pókok hada lakja minden
fészer, pajta szegletét.
Napsugárban fürdött nemrég
kert ölén a száz szirom,
ám a nyár csak tűnő emlék,
szél söpör a pázsiton.
Díszes ingét földre dobta,
némán áll az agg platán,
dér pereg már völgyre, dombra,
s nincs levél az almafán.
(2012. augusztus 22.)