A kis Kati, Kati bogár, kinyitotta szárnyát, reggeli nap csillogtatta szép piros kabátját. Illegett a rozmaringnak, várta a fű bókját, és amikor elszállt volna… nem találta foltját. „Ilyen szégyent! Tegnap mostam! Lefújta a szellő? A hetedik kis pettyemet hol rejti az erdő?” Szaladt ide, futott oda, nem lelte a pettyét, hogyha holnap megtalálod, vidd el… Galambos Bernadett: A katica bánata olvasásának folytatása