Kiszebáb, szalmabáb,
havat szór a vaslapát.
Pedig bizony, de jó volna,
ha a tél már behódolna,
nem szórná a pelyheket,
csitulna a fergeteg,
nem vágtatna, szökkenne,
nyargalna a völgyekbe,
nem vacognánk remegve,
s nem hűtené jegesre
odalenn, a part alatt
a hullámzó nagy tavat!
 
Kiszebáb, szalmabáb,
csuda klassz a maskarád!
Jól nézel ki, remekül!
A tél biztos menekül,
ha meglátja üstököd.
Bokrok alá sündörög,
aztán iszkol hanyatt-homlok,
megkerülve tavat, dombot.
Erdők mélyén tántorog,
s ha a jégcsap rácsorog,
havat, tócsát hátrahagy,
elkullog a fák alatt.
 
Rőzseláng és vaslapát,
télkergető maskarák,
lobogjatok, zörögjetek,
fusson a tél előletek!

(2013. február 6.)