December 13. Szent Luca ókeresztény vértanú ünnepe és a Gergely-féle naptárreform előtt a téli napforduló első napja volt – tehát ezen a napon kezdődött a tél.
A néphit úgy tartotta, hogy ez a nap a boszorkányok napja, ezért a nők számára tiltott volt bizonyos munkák végzése; nem lehetett fonni és varrni, mosni, de még kenyeret sütni sem, mert – azt mondták – a kenyér kővé vált volna.
Luca-napon kezdtek hozzá a három- vagy négylábú Luca széke készítéséhez is, melyet tizenhárom különböző típusú fából karácsonyig kellett összeállítani. Szöget nem használhattak hozzá. Karácsonykor, az éjféli misén felálltak rá, mert erről lehetett meglátni a boszorkányokat. A templomból futva igyekeztek hazaérni az emberek, és közben mákot szórtak maguk mögé a boszorkányok elriasztására. A széket aztán azonnal el kellett égetni.
|
Mentovics Éva: Decemberben Luca széke
Tizenhárom fajta fához
Drótot, szeget sose használj,
Minden este faragj rajta
Háromszöget formáljon majd
Elkészült a Luca széke?
No, de aztán fürgén vágtass,
Amíg ők a mákot szedik,
Balatonszőlős, |
Tóthárpád Ferenc: Luca, Luca széke elkészül-e végre? Édesapám faragja, kész már minden darabja.
Össze kéne rakni! Minek még faragni? Türelmetlen gyermekek várják már az ünnepet.
Karácsonykor éjjel félve nézek széjjel. Szórom, szórom a mákot, nagyon-nagyon vigyázok.
Éjfélkor felcsendül, hálaének zendül. Minden hívõ énekel, szentmisével ünnepel.
Felállok a székre, Luca-, Luca-székre. Templomajtók, nyíljatok! Boszorkányok, fussatok! |
|