pillango_webForró nyárban, szelíd őszben
kiskertedben elidőztem…
illatárban szállva, lengve
ringatott a mályva kelyhe,
 
hársligetek, színes rétek
kínálgattak ízes étket.
De tél jő a lenge őszre,
s falevéllel kergetőzve
 
szállok, szállok, messze innen,
túl az árkon, hegygerincen,
mielőtt még fagyot hint szét,
meglebbenti cakkos ingét,
 
deret szór jeges tájon,
s jő a hosszú, dermedt álom.
Ha szárnyamat szél rángatja,
vár a fészer, szénás pajta,
 
farakások, tölgyek odva.
Ám, ha Nap süt völgyre, dombra,
tavasszal, ha hív az ének,
szellők szárnyán visszatérek.
 
Addig alszom téli álmom,
míg átsüt a jégvirágon
izzó Napunk arany fénye,
s felkelti a tavaszt végre.
 
(2011. október 28.)