Ha őszi erdőn útra kél,
aranylevéllel fut a szél
dombon, völgyön, rét ölén…
és, ha érik a kökény,
csipkebogyó, boróka,
vigyáz a kis lakókra.
Hírét viszi messzire,
ne éhezzen senki se!
Rászáll fákra, bokrokra,
önfeledten, dúdolja
erők mélyén, part alatt:
– Szálljatok csak, madarak!
Apró cinke, kis rigó,
van itt bogyó millió!
Tűzvörösek, sötétkékek…
jól tartják a sok vendéget.
(2014. október 7.)