Lustán hullik a hó,
belepi a dombot,
mohapárnák között
medvecsalád hortyog.
Édes málnát csennek
álmukban a praclik,
ám egy kicsi kandi
nyugtalanul alszik.
Sosem látott havat
a kíváncsi medve,
költögeti mamát,
hógolyózni menne.
– Minek a sok alvás,
szánkóznék a hóban!–
sopánkodik maci,
s kikandikál nyomban.
De a barlang előtt
elpottyan a legény,
alig áll a lábán,
olyan álmos szegény.
Puszit ad a mama,
sajnálja a kölyköt,
mohaágya fölött
altatódalt dörmög.
(2010-01-28)