Nem tudjuk, hogy e szokásátvajon honnan vette,de felébred barlangjában,s naptárt fog a medve. – Február van – lapozgatja -,s azt írja a strófa,a medve, ki ad magára,kicammog a hóra, útnak indul, nem szunyókál,s bár reszket a lába,erdőt járva vár a tavaszédes illatára. Ám, ha napfény, víg madárdaljárja be a völgyet,morgolódva fordít hátat– visszabújni bölcsebb. Úgy… Mentovics Éva: Az időjós medve olvasásának folytatása