Ezüst pókháló gyöngyharmatot ringat,
parányi cseppben ring a nagyvilág,
elpihen a tücsök, hegedűje hallgat,
tavaszig nem lesz itt jóvilág.
Elhagyja fa-anyját a sárga levél,
búcsút int a ringató ágnak,
színes paplan takarja a földet,
hűvös szelek nyargalásznak.
Helikopterezik a juharfa magja,
pörög-forog, míg földet nem ér,
libben egy madártoll, lassan vitorlázik,
s megül a mélykék tó tenyerén.
Messze járnak már a gólyák, a fecskék,
üres a fészek, csendes a táj,
szürkék a nappalok, fázósak az esték,
búcsút int tavaszig a darumadár.