Gólya, gólya, hűtlen gólya nem vagy a barátom! Minden évben, szeptemberben, hűlt helyed találom. És, ha végre újra eljössz március környékén, Egyfolytában csak kelepelsz, senkit sem hagysz békén. Jól van, jól van! Aggódtam már épp eleget érted! Vidd nyugodtan, s a gallyakból építs még jobb fészket! Szállj a lápra, száz a béka, s ezrével van… Tóthárpád Ferenc: A gólya olvasásának folytatása