Reggel jót nevettünk magunkon — és egymáson.  Olyanok voltunk, akár az óvodás bohócok, pedig mi nem is tettünk piros orrot magunkra.  Mégis pirult az orrunk.  Pirosra csípte a hideg.  Legközelebb nem hagyom magamat, visszacsípem, aztán majd meggondolja, hogy csipkedjen-e tovább…     
     Amikor kinéztünk a csoportszoba ablakán, csodálkozva láttuk, hogy az udvar fáiról, pitty és potty, hullanak lefelé a levelek.  Szépek voltak, de sajnáltam őket.