Lóg a pók a fonálvégen,hintázik az őszi szélben.Ide libben, oda hajlik,közben még egy szó se hallik. Sok a szeme, sok a lába,rábámul a nagyvilágra.Sose szomjas, ritkán éhes,zsákmánya is igen kétes. Karcsú marad legalább,párjára lel hamarább.Ezért aztán egykoron,hemzseg majd a pókalom.