Az óra most mesét ketyeg.
Szobám csodára vár,
a csendbe ásít ablaka,
a végtelenbe tár.

A Hold az éj fenyődísze,
de nincsen egymaga,
az égen ott van Jézusunk
vezérlőcsillaga.

S amott pihen sok óarany
kicsinyke pilla még.
Sötét, de mint a fényfüzér,
kigyúl a messzeség.