Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.
Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán, mint
éles fuvola.
Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:
Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!