Az alábbi cikk az Óperencia magazin 2009. téli számában (III./4) jelent meg.
A sün rovarevő emlős, a talajon él. Észak-Amerikában és Ausztráliában nem honos. Ezt a kistestű, rövid lábú, hegyes orrú állatot főképpen sötétedés után pillanthatjuk meg. Élelmét éjszaka keresi: a rovarok mellett tojásokat, pókokat, gilisztákat, békákat, sőt még kígyókat is eszik.
A testét borító több mint 5000 tüske miatt nincs sok ellensége. A rókáktól, baglyoktól és borzoktól való menekülését az is elősegíti, hogy testét teljesen össze tudja gömbölyíteni, így tüskés labdává alakul át. A tüskét nem tartalmazó testrészeit – az orrát, a fülét és a lábait – behúzza a tüskegombolyag közepébe. Ha veszély fenyegeti, prüszköl és fújtat. Máskor is – ha jól vagy rosszul érzi magát – sokfajta, érdekes hangot ad ki.
Tüskéi nem mérgezőek, viszont nagyon élesek. Ha állat támadja meg, és a védekezésül használt tüskéi az ellenségbe belefúródnak, nem válnak el a sün testétől.
Ez az állat nem képes a tél hidegét ébren átvészelni, ezért három-négy hónapos téli álmot alszik. Lehullott levelek, kövek alatt vagy földben lévő odúban durmolja át a telet.
Három-hat kicsinye tüskétlenül jön a világra, és születésükkor nem látnak.
Fotó: Daniela Baack