Azt kérdezed, kicsim, mi a szép?
Szép annyi, de annyi minden lehet…

Szép az altató-meséd,
ha tátott szájjal képzeled,
hogy megtörténik mind veled.
Varázslatos álomkép
tündérarca rád nevet.

Szép, mikor édesanyád halkan énekel,
hangja mégis betölti a házat.
Miért szeretjük? Ugye nem kell
semmiféle buta magyarázat?

Szépek a nyári tavak és a téli fák,
szépek az avarban villódzó fények,
szép, mikor átöltözik a világ.
Emlékszel, mennyire megigézett?

Szép, mikor nevetéseteket hallom,
tudom, vidámság lakik a házban.
Többet ér, mint egy ajándékhalom.
Minek gazdagság, hol a kék madár van?

Szép a zene, szép egy őszintén táncolt mű,
szép a burjánzó, lenyíratlan rét,
szép a kutyakölyök, ártatlan, nagyfülű,
szép az ima, és a pogány varázsigék.

Tudod, kicsim, a szépség nem csak kint ragyog,
szemedben tűzzel égnek fényes csillagok.
Az lesz sorsod útja, amit szíved megtalál,
minden nap állhatsz egy még szebb kapunál.