Kiáltoz a cinke, csíz,
Vígan riog a rigó.
Fodrát bontja már a víz,
barkáját a mogyoró.
Csalit alatt hóvirág,
szendergélő keltike
s nyújtózkodó fűzfaág
azt várja, hogy keltik-e?
– Kelj fel, kelj fel keltike!
Int a tavasz. – Kelj hamar!
Ébredj te is hóvirág,
Zöldülj ki, te holt avar!
Ébredjetek, kis rügyek!
Barkák, bimbók, bokraim!
Virágokat bontsatok
illatozó csokraim!
Bimbók nyílnak, hajt az ág.
Vígan riog a rigó.
S így dalol a sok virág:
– Élni szép! – Óh, élni jó!