Hópihéknek fogságában él az erdőrengeteg,
éhező kis őzgidácska jégvilágban megremeg:
hóhegyek közt hol keressen szomjat oltó csepp vizet?
Fűszálacska sok társával készülődik hó alatt,
napsugaras kikeletben őzikének enni ad,
gyenge-zsenge fűszálakból lesz hamar finom falat.
Napsugár már megérkezett, jégcsapokon elmereng,
kikeletre várni kell még, ő talán épp szendereg,
pedig régen várva várja éhes-szomjas őzgyerek.
Ne szomorkodj, őzgidácska, megijedt már ez a tél,
fagytól, jégtől, hóeséstől még talán erőt remél,
de már tavaszillatot hoz nyurga-fürge szárnyú szél!