Eltűnt a tél, épp ideje.
Rázendít a kék cinege,
ágak hegyén tündér lépked,
körbetáncol erdőt, rétet,
s lépte nyomán – mily varázslat! –
kinyíltak a szilvaágak,
csipkeinget öltött minden
erdőn, réten, hegygerincen.
Mandulaág, barackvirág…
Rózsaszínbe bújt a világ,
meg sárgába, halványkékbe,
s illatfelhőt hint az égbe.
Nézd a tavaszt, oly csodás!
Kék ibolyás, orgonás,
madárfüttyös, szellőjárta…
Virágfátylat sző a fákra.