Ki látott már ilyen csuda maskarát?
Kinn, a téren lángra kap a szalmabáb,
elijeszti majd a telet messzire,
ne maradjon hóból, fagyból semmi se.

Unjuk már a vacogtató hideget,
nem jó, ha az ember folyton didereg.
Szaladj tél már, ne lapulj a bokorba’,
úgy iszkolj, hogy szél se érjen nyomodba!

Könnye hulljon minden egyes jégcsapnak,
járdánkat se marcangolja szét a fagy!
Nap szikrázzon, emelkedjen magasra,
bucskázzon a fényben fürdő patakba’!

– Itt a tavasz!  – dalolja a kisrigó.
– Ibolya bújt ki a földből – millió.
Erdők mélyén kivirít a somvirág,
napfény horgol a pitypangra bóbitát.