Kucsmát húz a tél a házra,
s pihe-puha takaró
fedi be a messzi tájat,
szendereg a rét, a tó.
 
Dombok között szánkó suhan,
hegyre kaptat, s égre fel.
Tömött zsákok arra várnak,
hogy az este jöjjön el. 
 
És amikor álmot lehel
szemünkre az éjszaka,
egyre jobban érződik az
ünnep édes illata.
 
Felhők mögül alászállva
Mikulás szól: „Hó-hahó!”
Megtelnek a kis cipőcskék,
s közben csak hull, hull a hó.