Aranyos nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
szíveden kopogtat
kis unokád, Márton.
Szíveden kopogtat
gyönge kis ujjával,
könnyeket pergető
nehéz bánatával.
Mit ér, amit küldtél,
a szép csengős szánkó?
Az egész határban
régen nincsen már hó.
Aranyos nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
tudod-e, mire kér
kis unokád, Márton?
Gyere el mihozzánk,
légy te a Télapó:
fehér szakálladból
hátha hull majd a hó.
Hátha hull belőle
erdőre, mezőre,
hátha a tavasz még
visszaijed tőle.
Borókás tetejű
kerek halom haván,
hátha repülhet még
csengve-bongva a szán.
Gyere el nagyapó,
ákom-bákom-mákom,
csókolom a kezed:
kis unokád, Márton.
Hallgasd meg ezt a verset az Egyszervolt.hu weblapon.