Kertünkben a hóember
olyan büszkén áll,
mintha csak ő lenne a
kalapos király.

A kezében seprűnyél,
fején a kalap,
de egyszer csak vidáman,
rásütött a nap.

Sírdogál a hóember,
cseppre – csepp szalad,
oda lett a királyság,
néhány perc alatt.