Tornyos-csipkés palotája
csupa csillám, csupa dér,
fagyot fúvó szelek szárnyán
minden télen útra kél.
Sok-sok termét szellő járja,
hóbortosan lépeget,
incselkedő kacajától
hegyen-völgyön dér rezeg.
Hófehér a kastély tornya,
várfalakon a grádics,
hófehéren sziporkráznak,
fehérlenek a fák is.
Jégkristály a tornyok fala,
fagyos jéglap az ablak,
sziporkázó felületén
jégvirágok fakadnak.
Virágmintás ablakait
szélsebesen kitárja,
milliónyi csillámpelyhet
szitál le, a világra.
Széllel bélelt hálóterme
gyémántfényű hókristály,
harisnyáját jégből szövi,
sosem költ a zoknisnál.
Palástját, ha meglebbenti,
száz hófelhő száll tova,
metsző szélvész rója útját,
jeges lesz a vár foka.
Később aztán tovaszáguld,
s jéghintóval vágtázva
fagyot lehel, zúzmarát hint
tölgyekre és nyárfákra.
Vad kacajjal tovaszállva,
felhők fodrán suhanva
hópongyolát kanyarít
a jéggé dermedt utakra.
Sose pihen, unatkozik,
sok a dolga rengeteg:
jégszíve csak akkor boldog,
ha tombol a fergeteg.