Zúzmarából szőtt a tél
csipkekendőt éjjel,
hű segédje volt szél,
ő hintette széjjel,
ő vágtatott, reppent, szökkent
árkon át és bokron át,
ő terített fűre-fára
csipkefátylat, rokolyát.
Nézd, a pöttöm, reszkető
cinegemadár
széllelbélelt gúnyájában
ágról-ágra száll.
Boróka, meg bodza, csipke
nyújtja felé ágkarját:
– Szállj csak, szállj csak, apró cinke,
bogyóink már várnak rád!
(2010. november 8.)