Mókuskerék, óriás,idelenn a föld csodás,fönn pedig a tiszta égkarjában a messzeség.Lenn az erdő látható,meg egy rét, egy gyors folyó,fönn a Hold van közelebbés a nyári nagymeleg.Lenn szalad a fürge nyúl,fönn az égbolt beborul,itt vén csiga vánszorog,ott a felhő-vándorok:szél-terelte kis csapat,s minden csak egy pillanat,mert a kerék meg nem áll,látja poros héthatár,fordul, lesi sok gyerek,nékik napfényt… Balogh József: Lenn és fönn olvasásának folytatása