Anyát hívom, hogyha beütöm a térdem,
Ő főzi a legjobb csokis kakaót,
kedves hangja nyugtat az esti sötétben,
Ő énekel nékem lágyan altatót.
Mint a Nap a Földet, úgy ölel át karja,
szeretete oly nagy, mint a tengerek,
Ő tud orvosságot minden titkos bajra,
meggyógyít, ha sírva láztól szenvedek.
Ő vasalja szépre ünnepi ruhámat,
ölelő karjában oltalmat lelek,
sose adnám másnak az édesanyámat
– ilyen jóra vágyik minden kisgyerek.
Anyám az én drága, legféltettebb kincsem,
az Ő kedves lénye áthat mindenen.
Felköszöntéséhez méltó szavam nincsen…
soká tartsd meg nékem, kérlek, Istenem!
(2012. január 23.)