Hogyha éjjel rosszul alszom,
rúgkapálok, fölkelek,
elűzöd az álmaimban
ijesztgető szörnyeket.

Megnyugtat a közelséged,
ölelésed, mosolyod,
ám tudom, ha rosszat teszek,
ráncolod a homlokod.

Volt már néhány kópéságom
– vásott vagyok, mit tegyek?
De tudom, hogy megérted, hisz’
te is voltál kisgyerek.

Neked is van édesanyád,
ő lett az én nagymamám,
s úgy hallottam, neki is volt
anyukája hajdanán.

Ő lenne most az én dédim,
s tudom, nagyon szeretne,
együtt gyúrnánk a hógolyót
kint a kertben telente.

Ünnepeljük őket is most,
s anyukákat, mamákat…
Ők nyújtanak meghitt otthont
nekünk és a családnak.

(2010. április 1.)