Földgolyónk csak kopár kőtömb,
szikla lenne nélküled,
itt, a földön, minden élő
általad nyert életet.
Vízre vár a parányi mag,
facsemete, palánta,
tőled zsendül fű, fa, bokor,
erdőn, kertben, határba’.
Langyos eső locsol mindent,
hogy friss, üde, zöld legyen,
sétálhassunk lombok alatt,
puha pázsitszőnyegen.
Gyümölcsöket, zöldségeket,
dúsan ringó gabonát
öntöznek a friss cseppjeid
néha egész napon át.
Folyómedrek adnak otthont
sok vízparti nővénynek,
nádasokban vadkacsa költ,
nádirigó sző fészket.