| Pereg, pereg a nyár vén szilvafaágról, köd lepi a kazlat, könnyű fehér sátor. Fel-felvillan a tűz, száraz rőzse lobban, Kora reggel óta üresek a házak, Az emberek kint a hideg földet szántják, Ha az eke néha beakad egy kőbe, Nézik, fejük felett ludak húznak délnek, |
| Föld, föld, föld, fekete barátom, őrizd meg a magot, legyen búza nyáron! Hó, hó, hó, |
Szél, szél, szél, jégcsap-ujjú vándor, kerüld el a vetésem jövet téli táncból! Nap, nap, nap, |
| Égnek vetik válluk, ingük szárnya rebben, nógatják az ökröt párás őszi csendben. |