Kerek erdő közepében
Állt egy csodás házacska.
Ott lakott a sün, az egér,
Mókus és a nyulacska.

Tél volt, így a kandallóban
Száraz faág ropogott,
Kertjük mellett vidám dalként
Kicsiny patak csobogott.

– December van, hull a hó is,
Most jön majd a Mikulás.
Készíthetnénk süteményből
Sok kis mézes figurát.

Igen ám, de nem volt mézük,
Így a boltba siettek.
Cserébe az üveg mézért
Mogyoróval fizettek.

Otthonukban süteményhez
Felütöttek tíz tojást,
Ügyeskedve formázgattak
Csillagot és csíkocskát.

Mire készen lett a tészta
Kopogott a Mikulás.
Szégyenlősen lábát leste,
Arca tiszta pirulás.

-Nézzétek a gyaloglástól
Csizmám talpa kiszakadt.
Zsákomban az ajándéknak
Több mint fele itt maradt.

– Vedd le gyorsan vizes csizmád!
Látod itt a kandallót?
Szunyókálj, míg ruhád szárad,
Dúdolunk egy altatót.

Mikor már az apó aludt,
Mókus szökkent padlásra.
Gondolta, hogy kincset rejthet
Odafönt a nagytáska.

Talált bőrt, és vékony zsinórt,
De a tűt azt nem lelte.
Süni intett, ő tüskéje
Biztos jó lesz helyette.

Pici mancsok fürgén jártak,
Felvarrták a foltocskát.
Apó ébredt, és az arca
Csupa-csupa boldogság.

Süteményt, és vendéglátást
Hálálkodva köszönte,
De legjobban csizma talpa
Fakasztotta örömre.

Apókának dolga volt még,
Így a rétig kísérték.
Továbbra is jók maradnak-
Búcsúzáskor ígérték.

Hazaérve ezüst fényben
Csillogott a kicsi ház,
Fenyőfát és ajándékot
Hagyott ott a Mikulás.